Ajánlom figyelmükbe Szűcs Péter (Mezőtúr egyik méltán híres vendéglátósa) Mezőtúr és Vidéke lapban 2017. február 10-én megjelent cikkét, mely átfogó helytörténeti képet ad a település gasztronómia kuriózumairól.
Mezőtúri járás nagy múltú kultúrájának egyik pillérét mindmáig a hagyományőrzés, a hagyományok elevenen tartása, az értékek ápolása jelenti. A régi mesterségeket, népi kézművességet űző fafaragók, fazekasok, szövők, hímzők nemzedékről-nemzedékre hagyományozták elődeik tudását és a népi művészetek pótolhatatlan hangulatú elemeit. A Nagykunság egyéni arculatú táplálkozási kultúrával rendelkezik, annak ellenére, hogy alapjaiban az alföldi táplálkozási nagytáj része. A városokban viszonylag korán elindult a polgárosodás, mely folyamat a mindennapok étkezései mellett főleg az ünnepi ebédek, vacsorák újításaiban jelentkezett.
A területen élők főleg a nagyállattartásból (szarvasmarha), majd a gabonatermesztésből éltek.
A tendenciák hús és a tésztaételek, valamint a pékáruk fogyasztásának dominanciájában nyilvánultak meg.
Szinte mai napig kiemelendő a juh (birka) ételek készítése is, mely a kunsági és nagykunsági.
Identitás egyik meghatározója, a táj néprajzának egyik legérdekesebb, hosszú évszázadokra visszanyúló szokáseleme.
A magyaros ételek (gulyások, pörköltek, különböző pásztor és disznótoros ételek stb.) valamennyi változatát folyamatosan készítették és készítik ma is mind az öt érintett településen.
