A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat egyik fontos feladatai közé tartozik a hagyományápolás, a helyi identitás tudat növelése. Jász-Nagykun-Szolnok megye méltán büszke az un. „szolnoki csipke”-re, mely a varrott, az ún. „levegőbe varrott” csipkék közé tartozik. Megalkotója, első tervezője és készítője az 1896-os születésű Hagyák Stefánia volt. A varrás szempontjából a szolnoki csipke a halasihoz áll legközelebb, jellegzetességei az attól való elhatárolás révén mutatkoznak meg igazán. Míg a szolnoki csipke zsinórja ún. körmönfont, kerek zsinór, a halasi mintáját, különösen első évtizedeiben egyszerűen vastagabb kontúrszállal határolták, a későbbi korszakokban pedig háromágú fonott szállal. A halasi csipke készítése kezdetén 15 öltéstípust ismertek, ma már 60 félét alkalmaznak. A szolnoki csipke állandóan ugyanazt a 26 öltésfajtát használta, használja. Az öltések között, a technika követelményei miatt vannak a halasival megegyezőek, ám az összhatásuk soha nem azonos.
